Por FIN

Nem is tudom hol kezdjem...

A múlt héten volt alkalmam gondolkozni, hogy mik is történtek velem az elmúlt majd öt hónapban, és hát rengeteg minden...
Jók is, kevésbé jók is. Az elején, még itthon, februárban, nem akartam kimenni, aztán ott élveztem nagyon a kintlétet, a végén meg, mikor már a vizsgáknak, sulinak is vége volt, maradtam még volna... De sokszor volt, hogy nagyon haza akartam jönni, főleg mikor pl egyedül voltam a kórházban, vagy amikor sulis gondok voltak, és hiába mondtam a többieknek, hogy mi a bajom, nem értették, hogy ez nekem miért baj, hisz ez normális... nekik, spanyoloknak persze....
De szerencsére ilyen kevésszer fordult elő.
Persze minden nap gondoltam az itthoniakra, családra barátokra, hiányzott is minden és mindenki, de hiehetetlen jó volt ez a majd fél év.

Itthon az aklimatizálódás megtörtént, bár a mostani időjárás hasonlít az ottanira... :)

Mikor hazaértem, és másnap bementem Győrbe, a legfurcsább az volt, hogy ha elment mellettem valaki, és épp beszélt telefonon, vagy valaki mással, az magyarul volt... Kint felkaptuk erre a fejünket... itthon is kapkodtam a fejemet az elején... de rájöttem, hogy nem kell :)

Már újra visszaszoktam itthonhoz (nem kellett sok idő), kivéve az autósok vezetési módszeréhez... a zebrán még nagyon oda kell figyelni. Mivel kint, ha már a zebra 1 méteres körzetében jártam, és látszott, hogy átmenni szándékozok, már megálltak.... itthon....


Egyszóval nagyon jó volt ez a 4,5 hónap, hiányzik, visszamennék, de akkor sem lenne már az, ami volt. Mert a többiek, a franciák, németek, olaszok, magyarok, a finn lány... már mind hazamentek...

-------------------------------------FIN---------------------------------------------