márc 9-14

Nos, ezen a héten eléggé sok minden történt....

A hétfő igen pocsék volt, nem voltam képes felfogni hogy miről is szólnak az órák, mit akarnak a fejünkbe verni, Organización-on nem tudtam hozzászólni az órához.. :( Hazafelé mindkét buszon tárva voltak az ablakok, jó kis huzat volt, mire hazaértünk, megfájdult a torkom is...

Kedden a Patrimonio Cultural órával múzeumokba mentünk volna, meg a tanár el akarta vinni a csoportot valami kínaiba enni. No, ebből anyi lett, hogy a csoport négy Erasmusos tagja ott várt a múzeum előtt, ahol kedélyesen elcsevegtünk a biztonsági őrrel, de ő még hírét sem hallotta semilyen egyetemi csoportnak, hogy akarnának menni. Fél óra várakozás után megnéztük a múzeumot, elmentünk enni, aztán irány haza, mivel már rég nem értünk volna ki Villanuevába az óráinkra.

A szerdai nap sulis része teljesen az ellentéte volt a hétfőinek. Ezen a napon van ugyan a legtöbb órám, meg ez a leg fárasztóbb, de most nagyon élveztem. HR-en végig tudtam meg értettem miről van szó, a kis, 3 fős csoportos munkában tudtam dolgozni, aztán Patrimonio-n végig egész jól tudtam jegyzetelni (kiderült, hogy a tanár mindenkinek írt mailt, hogy elmarad a múzeumlátogatás, de a mi címünket nem tudta... nagyon jó...). Utána volt még egy dupla Economíank, amin most megint csak rendesen le tudtam írni az anyagot. Szóval a nap jó volt. A torkom se fájt, míg hazafelé megint nem volt huzat a buszon.... Estére aztán eléggé bedurrant, de mondom még lemegy a csütörtök...

Aztán csütörtök reggel nem ez volt a véleményem.... Azért a torokfájás ellenére sikerült főzni egy kis pörköltet.. mióta itt vagyok, az első olyan kaja, aminek olyan íze volt végre, mint otthon szokott lenni :) Igaz, a jó magyar kenyér hiányzott mellőle... Aztán csütörtök délutántól zuhanórepülésbe kezdtem egészség terén. Estére nem tudtam mozgatni a fejemet, mert annyira fájt a torkom, meg enni sem tudtam már semmit.

Másnap, azaz pénteken Rocío, elvitt a közeli kórházba, mert már nem bírtam, mert reggelre nem csak enni nem tudtam, de a bal szemem is érdekes volt. Nem kék volt ugyanis, hanem piros, mint a nyusziké... kissé megijedtem, mikor reggel tükörbe néztem. A kórházban igen rendesek voltak velem, már ugye a nevemből rájöttek hogy külföldi vagyok. Először be kellett menni 1 doktornőhöz, elmondani, hogy mi a bajom, ő eldöntötte, hogy melyik kis szakrendelőbe küld tovább. Aztán a nővérkéknek odaadni a papíromat, ők bevitték ebbe a másik rendelőbe, és várni kellett, amíg be nem hívtak oda is. Ott megvizsgálták a torkomat.. hát, a doki néni kissé elszörnyedt, mikor meglátta...kissé be volt gyulladva... Aztán átkísért a szemészhez, ott olyan 10 percet kellett várnom, ott is megvizsgált a szemészorvos. Aztán mondta, hogy ez valami vírusos fertőzés, és hogy a torkom meg a szemem baja teljesen összefügg. Felírták a gyógyszereket.. amik nem voltak filléres dolgok... De legalább használnak, mert már ma is sokkalta jobban vagyok. Tegnap aztán mikor "hazaértem", bevettem az antibiotikumot, mondtam Ancsának, h ledőlök egy 20 percre.. no ebből lett egy olyan gyenge, minimum 3 órás alvás.... Este azért még rajzoltam egy kicsit :)

Ma nem csináltunk sok mindent... elkezdtem keddre a HR házit, befejeztem a tegnap megkezdett rajzot, Sissi filmet néztünk :) no és boltban voltunk :) Ja, és persze 11-ig aludtunk :D